1. Fejezet - Az örökség és örökségturizmus fogalma

Az örökségturizmus helye a turizmuson belül nem egyértelmű, egyesek a kulturális turizmus részeként, mások annak szinonimájaként értelmezik.Az örökség (heritage, kulturális örökség-culturalheritage) definíciója nem egységes, mégis az 1970-es évektől egyre jelentősebbé vált a fogalom, mind a politikai, mind a tudományos színtereken. Globális jelentésére a világörökség-kategóriához kapcsolódva tett szert. Napjainkban leginkább aktualizálódott fogalma szerint, az örökségbe tartoznak az eszmék, a hagyományok, szokások, különféle történetek és a rítusok is. (Husz, 2007, in.:Gődér, 2011)

Az örökség azt a kultúrát írja le, amit egy közösség megőriz, gondját viseli és átadja a jövő generációnak. E nélkül nincs identitás és valahova tartozásérzés.” (Husz, 2007 in.:Gődér, 2011)

Az örökségeket többféleképpen csoportosíthatjuk. A vonzerő-fajták szerint az örökségnek több típusát különböztetjük meg, melyek a következők:

• Természeti örökség
• Élő kulturális örökség
• Épített örökség
• Ipari örökség
• Személyes örökség
• Vallási örökség
• Katonai örökség
• Irodalmi vagy művészeti örökség (Husz,2007 in.:Gődér, 2011)

Az „örökségturizmus” értelmezésének, és eredményes tevékenysége szempontjából elengedhetetlen a „kultúra” fogalmának tisztázása, definiálása.A „kultúra” körülírására nincs egységes definíció. Korok, társadalmak és egyes tudósok mind különböző módon határozták meg, hogy mi a kultúra. A kultúra gyökereinek kutatása egybe fonódik az emberi társadalom kezdetének meghatározásával. Azonban az eltérő és különböző kulturális jegyek értelmezés különbségé miatt nem kijelenthető, hogy mikor volt a kultúra kezdete. (www.wikipedia.hu)

„A kultúra általános fogalmát meghatározhatjuk egyrészt valamiféle olyan teremtő tevékenykedés felől, mely egyfajta belső viszonyulást és magatartást fejez ki, illetve a kultúra fogalma magába foglal mindenfajta teremtő tevékenységet és azok eredményeit, ekképp valamiféle értéket is” (forrás:Kondor Zsuzsanna:A kultúra fogalmának és tartalmának változása Cicerótól Carey-ig, lásd:www.fil.hu/uniworld/kkk/crosscul/kondor/1.htm). A kultúra tehát olyan szokások, hagyományok, normák, érétkek, hitek, meggyőződések összessége, melyek egyfajta programként irányítják a társdalom, vagy a társadalom kisebb csoportjának viselkedését.

A turizmus és a kultúra kapcsolatáról szemléletes és informatív képet mutat GfK Hungária Piackutató Intézet által – a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából – készített kutatás, mely amagyar lakosság kultúrafogalmát, valamint a kulturális turizmussal kapcsolatos attitűdjeit, ismereteit, motivációit és utazási szokásait vizsgálta.

Látható, hogy a 40 év felettiek kultúrafogalma jóval tágabb kontextusban értelmeződik.. Kapcsolatuk a kultúrával mindennapibb, közvetlenebb. Kultúrafogalmuk kevésbé elvont, és nemcsak egy közösség, de az egyén szintjén is meg tudják ragadni: a mi műveltségünk, a mi igényességünk része, a mi életünk váza.

Szintén ugyanezen kutatás számol be az említett korosztályok „örökséggel” kapcsolatos asszociációiról is.

1.1. Az örökségturizmus fogyasztói motivációi

Napjaink turistái, már nemcsak a passzív, megfigyelő jellegű pozícióba helyezik el magukat, hanem az aktív bevonódás élményét keresik, amelyen keresztül a helyi közösség és kultúra részévé válhatnak, és így az élményt átélhetik, megtapasztalhatják.

Az „élmény”, mint a turisztikai termékek fő értékalkotója, a Magyar Nagylexikon meghatározása szerint „érzelmileg felfokozott tapasztalat, amelyet személyiségünket meghatározó mozzanatként élünk át vagy őrzünk emlékezetünkben.”

A Larousse Enciklopédia az élményt egyrészt „az egyén számára jelentős, maradandó, kellemes vagy kellemetlen emléket hagyó eseményként; másrészt olyan lelki jelenségként definiálja, amelyben nem a valóság tartalma, hanem a számunkra való jelentősége fejeződik ki, megadva annak érzelmi színezetét.”

A turisztikai élmény az utazás során nyerhető szubjektív tapasztalat A turizmus lényege az élményszerzés, a szolgáltatások igénybevétele csak akkor képzelhető el, ha hozzájárulnak az élményhez. A legáltalánosabb szintű élményt úgy lehet meghatározni, mint a „cselekvés és átélés állandó folyamatát, amely jelentéssel bír az egyén számára” (Boswijk et al, 2005 in.:Zátori, 2013). Az élmények nagyon személyesek, szubjektíven érzékeltek, megfoghatatlanok, örökké mulandók és folyamatosan történők, mindazonáltal mint árucikkek, több mint véletlenszerűen előforduló jelenségek az egyének elméjébe ágyazódva (O’Dell, 2005 in.: Zátori, 2013).

A turisztikai szolgáltatások igénybevétele, mint minden más szolgáltatás igénybevétele a szükségletekre és a motivációkra vezethető vissza. A fogyasztó által felismert szükséglet bizonyos mérték után már motivátorként viselkedik, vagyis az embert valamilyen céltudatos fogyasztói magatartás felé indítja, melynek célja a hiány és a motivátor megszüntetése.

A turisztikai szolgáltatások igénybevételét az alábbi motivációk generálhatják:

1. táblázat: A turisztikai szolgáltatásokat generáló motivációk
(forrás: Fekete, 2006)

Mindezek alapján az alábbi turistatípusokról beszélhetünk:

1. táblázat: Az egyes turistatípusok
(forrás: Fekete, 2006)

A kulturális turizmus klasszikus vonzerői alapvetően három csoportba sorolhatóak:

• Épített és tárgyi emlékek
• A mindennapi élethez kapcsolódó kulturális értékek (szabadidő, gasztronómia)
• Rendezvények, fesztiválok (Csapó-Matesz, 2007).